2011. november 27., vasárnap

I AMsterdam

Ma meglátogattuk Amszerdamot. Hát hü. J Én nem is tudom, hol kezdjem. Hosszú út vezetett innen Sneekből. Odafelé izgatottan ültem a vonaton és szemléltem a tájat. Közben az járt a fejemben, hogy mit is fogunk mi abban a hatalmas városban csinálni? Mit is szeretnék igazán látni? Egyre több barit, bocit és pacit hagytunk magunk mögött, míg végül megérkeztünk. Hát mondanom sem kell, hogy az általunk itt eddig megismert és tapasztalt nyugalom, Hollandiának ezen városában nincsen meg. Olyan ember tömeg és forgatag volt, amilyet én még sosem láttam.

Először elsétáltunk együtt arra a helyre ahová a találkát beszéltük meg. Délre értünk kb a térre, és akkor a Tanárnő azt mondta, hogy este 6kor ugyanott találkozunk. Addig mindenki mehet amerre csak lát. Egy pillanatra lefagytam. 6 óra? Mit fogok én addig csinálni? Az nagyon sok. Azonban amint elkezdett letelni az a 6 óra egyre jobban éreztem, hogy semmire nem elég. Amszterdam bevehetetlen fél nap alatt. Valaki állítsa meg az időt!J


Először néhányan a Van Gogh múzeum felé vettük az irányt. Megmondom őszintén nagy dilemma volt számomra, hogy melyik múzeumot válasszam. De azt hiszem jó döntést hoztam. Nagyon tetszett nekem a kiállítás. Többször is a „Hűű ez mennyire szép!” felkiáltással éltem. J El tudtunk volna még ott is többet időzni, én úgy gondolom.



A művelődés után sétálósra, vásárlósra vettük a figurát. Sajnos később kicsit sietősre is. Út közben elég sokfelé szakadozott a társaság. Kinek épp min akadt meg a szeme. A város gyönyörű! A házak, a kis utcák, a csatorna, a rengeteg bicikli. El sem hittem, komolyan. Pedig igen, ott jártunk!


Ahogyan sétáltunk a városban és próbáltuk kapkodni a fejünket házról házra, boltról boltra, egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen lehet itt élni. Nem tudom, lehet, hogy ezt elképzelni nem lehet. Ez valami egészen másféle élet. Minden nap ennyi ember és ilyen nagy nyüzsgés. Néhány részen már azt éreztem, hogy most fog beszippantani a tömeg. Ez, ami számomra félelmetes volt. Az a sok, és sokféle ember. Valamiért nagyon megtetszett nekem ez a sokféleség, hogy mindenki máshogyan különleges. Szerelembe estem, azt hiszem. Voltak persze kevésbé tetsző dolgok, de az eltörpült számomra minden más jó mellett. Furcsa belegondolni, hogy órákat sétáltunk és már nehezen vitt a végére a lábam, de nem akartam, hogy 6 óra legyen. Otthon is szoktam érezni, de itt is egyre gyakrabban megesik, hogy bizony 24 óra nem elég. Nekem nem. J




Hazafelé még a vonaton elhasználtuk maradék energiánkat. Itthon pedig már végképp a fáradtság kezdett uralkodni. Mégis mindenki azt mondta, hogy ha Amszterdamról van szó, akkor nincs olyan, hogy: "Jajj, elfáradtam!' Tehát, nem mehetnénk holnap is? J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.