1 hét eseményei

A mai nap a pihenésé volt, de jól is esett a programokkal teli hét után. Ezért úgy gondoltam, hogy összefoglalom az elmúlt hét eseményeit.

Az érkezésünket követő napon Leewardenbe mentünk, az ottani ROC Friese Poort iskolába. Sok információt kaptunk az ottani oktatásról. Ezután pár kedves diák végigvezetett minket az iskolában. Minden nagyon modern, a felfogás és a felszereltség egyaránt.

Másnap Drachten volt az úti cél, ahol szintén sok új ismerettel gazdagodtunk. Az itteni iskola is nagyon szép és mivel a diákok itt designer-és médiát tanulnak, ezért mi is kreatívoskodtunk egy kicsit.

A harmadik napunkat ismét Leewardenben töltöttük, az ottani kórházba látogattunk el. Hihetetlen, hogy milyen hatalmas és modern minden. Személy szerint nekem – szakmámból adódóan – a fogászati rész tetszett a legjobban. Az összes kezelő a legfejlettebb gépekkel van felszerelve. Még azokra a betegekre is gondolnak, akik kerekes székkel, esetleg betegággyal érkeznek.

A következő nap Drachtenbe utaztunk egy gyógypedagógiai intézetbe, ahol testileg-és mentálisan sérült emberek élnek. Elmentünk velük sétálni, majd közösen megittunk egy pohár forró csokit. Bevallom az elején megijedtem egy kicsit, de a végére feloldódtam és mosolyogva kísértem vissza őket. Véleményem szerint ez a nap megható és egyben megrázó volt.

Az ötödik nap ismét a leewardeni iskolába mentünk, amikor is két különböző osztály életébe nyertünk betekintést. Mindenki kedvesen fogadott bennünket, jól elbeszélgettünk a diákokkal. Délután szociális-és kommunikációs ismereteket oktató tanár segítségével vicces, interaktív feladatokat csináltunk. Sokat nevettünk. Még aznap lehullott a lepel arról, hogy ki hova kerül gyakorlatra. Elvileg én egy magánorvos mellett leszek. Ma Szimivel el is kocogtunk a helyszínre,  kívülről nagyon megnyerő a hely. Ezért már nagyon izgatott vagyok!

A tegnapi nap fiatalodtam legalább 15 évet, ugyanis a hollandoknál november 12-én kezdődik a Sinterklaas (mikulás) ünnepe. A hangulat fergeteges volt, ugyanis a Mikulás hajóján utazhattunk a zwartepiet-ekkel (fekete péter). Mindenki együtt táncolt és integetett a parton álló gyerekeknek.

„Még” csak 1 hét telt el, de ennyi idő után is levonható számomra az a következtetés, hogy az itt élő emberek empatikusabbak és kevésbé stresszesek.

Első szabadnapunk :) a képek magukért beszélnek szerintem... DE a lényeg: Elvan a gyerek ha játszik és a trambulinon ugrándozik :)))

Szombat reggeli napfelkeltés ébredés :) és! Vasárnap reggel is 7 ágra süt a nap! Vidáman keltünk, szép nap elé nézünk! Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok, a holland csapat nevében :)

Sinterklaas

Sinterklaas személyesen :)

Megérkezett

A mai napunk igen korán kezdődött. Szerencsére egy gyors szívroham után eltemethettük a 7 órás indulás gondolatát. Az első busszal mentünk be az állomásra, amin rajtunk kívül senki sem volt így hamar odaértünk. Egy gyors rohanás után már a vonaton folytattuk az ébredezést. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez még csak a bemelegítő futás volt.

9 körül megérkeztünk Sinter Klaas bázisára, ahol már nagyban folyt a készülődés. Sinter Klaas az itteni Mikulásnak mondható, aki Fekete Pétereivel együtt Spanyolországból érkezik Hollandiába. A Fekete Péterek, feketére festett fehér emberek, a segítők. A krampuszok szerepét töltik be. :) Sinter Klaas minden évben körbehajókázik a csatornákon és útja végén a gyermekek közé merészkedik. Nagy felhajtás közepette bárki találkozhat vele.

Mi igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat, hiszen beleshettünk a színfalak mögé. Megtudtuk, hogyan lesznek feketék a Péterek. A sok kifestett ember között kicsit mintha féltem volna, volt bennem egy kis gyermeki izgatottság. Azt hiszem ez mindenkire elmondható volt. Úgy vártuk a nagy piros ruhás bácsit, mint alsóban. J Ééés igen, megérkezett hozzánk is és az összes kis lurkóhoz is a városban. Indulás előtt belesett hozzánk, és még ajándékot is kaptunk tőle. Persze egy szép éneklésért cserébe! J

Miután mindenki kezdte elhinni, hogy személyesen találkoztunk Sinter Klaas-al, el is indultunk a nagy hajóútra. Szerencsések voltunk, mert az ajándékokat szállító hajóról integethettünk a parton álló gyermekeknek és szüleiknek. Fergeteges élmény volt! Felszálltunk a hajóra a Fekete Péterek és egy csapat dobos társaságában. Mindenki izgatott volt. Megszólaltak a dobok és a hajó elindult. Innentől kezdve levakarhatatlanná vált a mosoly mindenki arcáról. A csatorna két partján annyi ember gyűlt össze, hogy nem mertünk hinni a szemünknek. Nem tudtuk eldönteni épp melyik irányba integessünk. A dobok hangzása még jobban mozgásra késztetett minket és nagyon jól szórakoztunk a hajón. Táncoltunk, integettünk és kiabáltunk. Jól jött az a reggeli bemelegítő futás. ;) A gyönyörű idő is nekünk kedvezett, hiszen itt létünk alatt először láthattuk a napot. J Ez plusz öröm volt számunkra.

Másfél óra hajókázás után Sinter Klaas és mi is kikötöttünk és elhagytuk a hajót. A gyerekek és az egész város lázban égett ma. Egész karnevál volt, ahogyan körbevonultak a városon, az artisták, a zenészek, az ajándékok és Sinter Klaas a fehér lován. Végre megérkezett Spanyolországból és teljesíti a holland gyerekek kívánságait! De vajon a miénket is fogja? ;)

A kis felvonulást követően visszatértünk a kiindulópontra, és onnantól szabad volt a napunk este 7-ig, amikor is vendégek érkeztek hozzánk, Annemarie és Feri személyében. Ők is és mi is egy kis ajándékkal készültünk. Nagyon finom almatortát sütötek nekünk. Legszívesebben mennybe repítettem volna azt a tortát! J Itt voltak és jól elbeszélgettünk velük. Minden témát körüljártunk és együtt mókáztunk.

Ismét eltelt egy nap. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ma is. Már biztos, hogy lesz mit mesélni az unokáknak! J

Felkészültünk-e?

Erre a kérdésre azt hiszem csak a napokban kaphatunk választ. Mielőtt kiindultunk nagyon kevés fogalmunk volt arról, hogyan s mint lesznek majd itt a dolgaink. Teljesen a Tanárnőkre bíztuk magunkat, hiszen ők tudták mi az, amire szükségünk van ahhoz, hogy itt kint a lehető legjobban vegyük az akadályokat. Elhagytuk az otthont már egy pár napja és azt hiszem elmondhatom, hogy hasznunkra vált minden felkészüléssel töltött idő. Jól jött, hogy nem teljesen idegenként jöttünk ki.

Egy-egy apróság már a lelki csapatépítők során felszínre került. Mindenki annyit árult el magáról,a mennyit szeretett volna, a többi még csak most jön. ;) Szerintem eddig lelkileg jól működünk és nincsen gond. Ez köszönhető annak, hogy már idő előtt kezdtünk egymásra hangolódni. Kaptunk sok feladatot a felkészítők során, amivel gyakorolhattuk kicsit az önkifejezést és véleménykinyilvánítást is. A legjobban nekem az tetszett mikor egy csapat ember sorsáról kellett döntenünk. Ki élje túl a világvégét? Persze itt nem az emberi sosrsok feletti ítélkezés volt számomra izgalmas. Inkább azt tartottam érdekesnek, hogy kiderült kinek mi számít értéknek. Elég különböző megoldások születtek. Arra emlékszem, hogy én igen kínlódtam a döntéssel és kicsit talán még tehernek is éreztem. Utána még nehezebb volt közös nevezőre jutni, de lehet, hogy ez a sok nehézség tetszett!

A kulturális fellkészítőt is hasznosnak találtam. Most, hogy megérkeztünk megláthatjuk napról napra mindazt, amit ott megtudtunk az országról. Így kevésbé tűnnek idegennek a hagyományok, kulturális különbségek, városok. Mindenki előadhatott és jobban belemélyülhetett egy-egy témába, azt hiszem ez is jó volt. Én főleg boldog voltam mert hozzám közel álló témát kaptam. :)

Az utazásunk előtti napokban nem éreztem még előnyét ennek az egésznek, de akkor azt hiszem csak épp eluralkodott rajtam minden más izgatottság. Már egészen másként érzem magam és elő tudok kapni egy-egy morzsát abból amit a felkészítőn tapasztaltam .

Ma gyönyörű napra ébredtünk. Mióta itt vagyunk, először láttunk szét rendesen, ma ugyanis nem volt köd. Nagyon jó alkalom volt ez a fényképezésre, hisz minden olyan tisztán látszott, bámulatos látvány tárult elénk mikor kiléptünk az ajtón.
Tudni illik itt csak a fák lombjain látszik, hogy ősz van. A fű zöld, a kertekben a virágok még mindig virítanak, egyszerűen gyönyörű. Talán ez tetszik nekem itt a legjobban.
Ilyen szép időben vidáman indultunk el Leeuwardenbe, ahol nagyon izgalmas programmal vártak minket.

Először beültünk egy angolórára a holland diákok közé. Az volt ebben a programban a jó, hogy nem mindenki beszélt mindenkivel, hanem hármasával ültünk le megismerni egymást, majd néhány perc után cseréltünk, így mindenkinek volt alkalma gyakorolni az angolt, beszélhettünk eleget. Nagyon barátságosak voltak velünk a holland lányok és a tanárok is.

Ezután beülhettünk egy másik osztály órájára, ahol önismereti játékot játszottunk. Mindenki választott egy képes kártyát, és megindokolta, hogy miért pont azt a lapot vette fel. Ez az osztály picit bátortalanabb volt, elég rövid indoklásokat hallhattunk, de nem mindenki úszta meg, néha azért visszakérdeztünk. Érdekes, hogy ők még csak kb. 16-17 évesek, és már szakmát tanulnak, mint mi.

Délben volt egy szabad óránk, amikor megebédelhettünk, és elkísértek minket egy számítógépterembe, ahol internetezhettünk.

Ezután még várt minket egy nagyon izgalmas kommunikáció óra. A tanár egy nagyon barátságos és tehetséges színész volt. Szituációs játékokat játszottunk, rengeteget nevettünk, azt hiszem mindenki nevében kijelenthetem, hogy az egyik legjobb program volt.
Mindenki fülig érő szájjal lépett ki az óráról. Nem lenne rossz, ha otthon is így zajlanának a kommunikáció órák. Szerintem senki sem akarna ellógni.

Végül eljött a várva várt pillanat, és mindenki megtudta, hová kell mennie jövőhéttől gyakorlatra. Már mindannyian izgatottan várjuk a gyakorlatot. És már csak hármat kell aludni...

Suli után mindenki ment amerre látott. Vásárolni, várost nézni, vacsorát főzni, stb.
És most mindenki pucolhatja csizmáját, mert holnap érkezik a Sinterklaas.
Korán kell kelnünk, hiszen együtt fogunk hajókázni a holland Mikulással.
Igen nagy megtiszteltetés, nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy elintézték ezt nekünk. Biztosan nagyon sok kisgyerek lenne a mi helyünkben, azért ez nem kis dolog lesz.
Alig várom!

Csoportkép

Hoy!

Ez egy tipikus fríz köszönés, ha jön szembe az utca túlsó végén egy ismerős odakiált, hogy Hoy!

Hát,ami a mai napot illeti ismét Drachtenbe mentük, az ottani iskola egészségügyi részlegét látogattuk meg először. Itt két előadást is meghallgathattunk. Számomra mindkettő nagyon érdekes volt és egyben meghökkentő is.

Holland ápoló nők:

Az első előadásban inkább a nővérek feladatáról volt szó és arról, hogy itt, Hollandiában milyen gyerekosztályok vannak.

Meghökkentő volt számomra, hogy itt csak nyolc órában dolgoznak a nővérek, viszont ennek megfelelően 3 műszakban dolgoznak.

Van újszülött-koraszülött osztály;"elkülönítők"- itt mindenféle fertőző és súlyos beteg megfordulhat;valamint vannak még olyan osztályok,ahova például appendicitises gyerekek kerülnek a műtét után. Itt kor alapján határozzák meg, hogy ki hova kerül. Kb. 3 -4 gyerek van egy szobában,mindenkinek van saját szekrénye,a mosdó a sarokban van. Van számukra Tv és telefon elérhetőség.

Itt van egy olyan személy is, aki CSAK azért van, hogy felkészítse a gyereket arra,hogy mi fog rá várni, hogy elkísérje a műtőig és érte is menjen, hogy játsszon vele és ehhez hasonló feladatai vannak.

A szülők ott maradhatnak velük egész nap és egy szülőnek biztosítanak is majdnem minden esetben szállást. A rokonok és barátok is egész nyugodtan látogathatják a beteget.

Otthon szülés:

A másik nagyon érdekes előadás az otthon ápolókról szólt,akik az otthon szülésre specializálódtak és ennek minden pillanatára.

Az 1900as évektől vannak Hollandiában olyan emberek akik ezzel foglalkoznak.

Itt MINDENKI otthon szül, KIVÉVE, ha nincs olyan egészségügyi komplikáció anyai vagy magzati részről,ami kellő képen indokolná,hogy kórházban történjen a szülés.

Ha valaki úgy gondolja,hogy várandós annak a szülésznőt kell felkeresnie először.

Ha probléma van a terhességgel,akkor jön szóba a szülész-nőgyógyász.

12 hetes terhesen kell feliratkozni, hogy legyen az embernek egy otthon ápolója.

10 napot van a szülés után a családdal, ezalatt 50 órát kell dolgoznia. Nagyon széles skálán mozog a feladatköre-friss mama betanítása arra,hogy mit hogyan csináljon, mindenféle házi munka és a vendégek fogadása akik az új jövevényt szeretnék meglesni.

Ha valaki kórházban szült utána már csak 4-5 napot van vele ez az otthon ápoló.

Az anyukák 16 hetet maradhatnak otthon a gyerekkel összesen, ha valaki már a várandósság ideje alatt igénybe vett ebből valamennyit,akkor utána annyival kevesebb ideje van otthon.

Ezután visszamennek dolgozni és a gyerekek egy vendég szülővel vannak addig- ez egy itt nagyon bevált és jól kiépített rendszer,aminek nem mennék bele a részleteibe,mivel számomra is homályban van még ez-az.

Ééééés :D mindezek után a fogyatékkal élők intézetébe látogattunk el. Itt azt mondták, hogy főként értelmileg sérült betegek vannak.Kicsit meglepte őket, hogy ma érkeztünk, de kedvesen és szívélyesen megoldották a helyzetet. Kivittük őket egy közösségi terembe, ahol együtt forró csokiztunk és beszélgettünk a gondozó nőkkel,akik sok érdekes dolgot osztottak meg velünk 1-1 betegről. Volt aki 20 éve azon a helyen dolgozik élvezettel hallgattuk őt, mesélt az elöző munkahelyéről is ahol,hasonló betegekkel foglalkozott,de más rendszer volt ott..

Mondták, hogy régen teljesen el voltak zárva, ma viszont az intézet köré házakat építettek, hogy ezek a gyerekek és az egészséges gyerekek illetve felnőttek is együtt élve szokják egymást.

Itt egy kis videó az otthonápolásról :).

http://www.youtube.com/watch?v=yiJMd2YyZzo

100 év lemaradás

Üdvözlet kedves Mindenki!

Mai napunk rendkívül érdekes és színvonalas volt....

Reggel egy szimpatikus úriember vezetett körbe Leeuwardenben. Segítségével bepillanthattunk a város történelmi hátterébe...Megmutatta a város nevezetességeit, s mindegyiknek elmesélte a történetét...meglepően választékosan, s szépen beszélt angolul, dacára annak, hogy holland...

Ezután meglátogattuk a város, s tartomány legnagyobb, s legmodernebb kórházát, az MCL-t.

Mikor belép az ember, könnyen egy repülőtéren érezheti magát, a porta legalábbis erre emlékeztet...

A kórház épületében minden megtalálható: virágbolt, gyógyszertár, étterem, fodrászat, ajándékbolt, gyógyászati segédeszközök boltja, ruhabolt...

Egy prezentáció következett, amit a kórház kommunikációs igazgatója adott elő.

Megtudtuk, hogy 100 évvel ezelőtt 3 különálló kórház volt a városban, s a '70-es évektől, egészen 2004-ig építették az új, modern épületet.

Az épülethez tartozik, az északi térség 250000 betege. Önmagában az épület a tartomány főkórháza, illetve tanítókórház is.

Alapjáraton a hangulat abszolút nem árulkodott arról, hogy betegek vannak körülöttünk...a gyerekrészleg kialakítása megnyugtatja, s elképeszti a gyerekeket: mindenhol kis fénylő lámpák vannak, s bolygók képei díszíti a falakat...

A laparoszkópikus eljárásnál 3D-s szemüveget alkalmaznak az orvosok.

Az ágyak számai azért csökkentek az elmúlt 20 évben 900-ról, 657-re, mert az emberek gyógyulásához már kevesebb idő kell...a kórház fenntartása évi 250 millió euró (igen, ez csak egy kórház)

3343 alkalmazott teljesít szolgálatot, s van 700 önkéntesük is, akik mind hollandok, s többnyire idősek...

Ezután két csoportra osztottak minket, s egyiket elvitték a fogászati osztályra, másikat pedig a gyerekosztályra...túránk felén cseréltünk, szóval mindenki látott mindent:)

Szabadprogram következett, s mindenki szépen hazaért.

Most lassan mindenki lefekszik aludni, s felkészülünk a következő napra.

Viszlát következő alkalommal, jó éjszakát! :)

Toni eram....:)

Városnézés Leeuwardenben

Panorámakép Leeuwarden vásárló utcájáról.

ROC ebéd

Első ebédünk a leeuwardeni ROC Frease Poort-ban, Robbal és Greettel.

Kedves Mindenki!
Hát, ma is hosszú napunk volt... Reggel Drachtenbe indultunk. Kihasználtuk kreativitásunkat (najó, igazából a tanárnő és Tony kreativitását) és találtunk egy rövidebb utat, mint amit előre mondtak. Drachtenben körbevezettek minket a suliban, megismerkedtünk a designerek, webdesignerek, és többféle kreatív szakmacsoport világával. Elképesztő volt látni, micsoda felszereltsége van ennek az iskolának! Hihetetlen, mennyi számítógép, és modern berendezés áll a diákok rendelkezésére, akár szabadidejükben is. Két holland diák segítségével mi is készíthettünk pár dolgot a 'creativ workshopban'... :)
Együtt ebédeltünk Meine-vel és néhány kollégájával a suliban, azután bementünk Drachten belvárosába, szabad programra, megnéztük a boltokat, és a (már most kint lévő!) karácsonyi dekorációkat. Visszajöttünk Sneekbe, vásároltunk, és a nap fénypontjaként beosztottuk egymás között a napi mosogatást... :) Csak úgy pihenésképpen.
Az este többnyire filmezéssel telt, mivel internetünk egész eddig nem volt... De ez is megoldódott, és ez a lényeg! =)

Kedves Olvasók!
Huh hol is kezdjem? Megismerkedtünk a helyi közlekedéssel. Kártyás rendszer van, és amire figyelnünk kell, hogy check in majd check out. 11körül megérkeztünk a leeuwardeni ROC friese poortba, ami egy hatalmas iskola és egyáltalán nem hasonlít az otthoni iskolákra mind kinézetre, mind tanítás ügyileg. Bemutatták a bonyolult oktatási rendszert, de többé kevésbé sikerült azért megérteni, ahogy így felfogtam sokkal interaktívabbak az órák, és sokkal önállóbbaknak kell lenniük a diákoknak. Majd meghívtak minket ebédelni az ottani ebédlőbe. Én nagyon finom curry levest ettem, másodiknak szendvicseket kaptunk, valamilyen számomra fura husos krokettel. Utána az ottani diákok körbevezettek az iskolában, megmutatták a különböző szakok termeit, hát mit ne mondjak, nagyon felszerelt óriási termek. Elbúcsúzkodtunk és ezzel végetért a Roc Friese Poorti látogatásunk. Innentől kezdődött a nagy kaland... haza kellett jutnunk egyedül. Előtte körbenéztünk Leeuwarden belvárosában, majd Sneekben elmentünk vásárolni, eddig minden rendben ment, majd úgy döntöttünk, h innen akkor gyalog, és valahol rossz helyen fordultunk, de egy kedves holland házaspár ezt közölte is velünk és fél óra bolyongás után meg is érkeztünk a szállásra :) és most itt ülünk a nappaliba és pihengetünk.
Jó éjszakát mindenkinek :)

Megérkezésünk

Kedves Olvasók!
Eszti jelentkezik Hollandiából, Sneekből, a mi kis szállásunkból.
Reggel (hajnali) 7kor indult a repülőnk, Budapest Liszt "Ferihegy" 2B-termináljáról és meg sem álltunk Amsterdamig. A pilóta úr nagyon ügyes volt, én személy szerint nagyon élveztem a repülő utat. Egy és egy háromnegyed óra volt az út. Kaptunk enni, inni, kibírtuk.
Mikor megérkeztünk, tátottuk a szánkat milyen hatalmas reptérre értünk, le is jártuk a lábunkat rendesen. Majd 2 óra múlva jöttek értünk kisbusszal és vittek minket át a mi kis szálláshelyünkre. Az út nagyjából másfél óra volt.
Mikor megérkeztünk Sneekbe, körbenéztünk, megnéztük a vonat állomást és besétáltunk a városka belsejébe. Mint egy kihalt, elhagyatott falu, zárt butikokkal. (tudniillik vasárnap semmi nincs nyitva) Szép volt jó volt, majd később tudunk nézelődni és bevásárolni.
Elfoglaltuk a szobáinkat, kipakoltunk. Később rájöttünk, hogy 18 fok van és kabátban ülünk a nappaliban, DE megoldottuk. Most 24 fokban kényelmesen ülök a kanapén, írom a kis bejegyzésemet, Ági mellettem és újságot olvas. Elég kis nyugis esténk van ma. Holnap 8kor kelés, 9kor indulunk és bejárjuk a nagyvilágot!
Első nap közel 120 képet csináltunk 3-man összesen. Lesz mit megosztani itt a blogon is :)
Biró Eszter jelentkezett Sneekből. Később még jelentkezem, a szót átadom kollégámnak.

Sziasztok! :) Azt hiszem történt egy kis "baleset". Az én hibámból adódóan nem mentem el időben fogorvoshoz, így erre ma este került sor. Szerencse most sikerült 100%-osan elzsibbasztania a dokinak a fogamat, így nem éreztem semmit! :D De mondta, hogy nem kicsit be van gyulladva..kaptam antibiotikumot is és mondta, hogy ne csodálkozzak, ha holnapra haematoma-s lesz a bal arcom, mert véletlen elpattant vmi ér a "pofazacsimban" vagy már nem is tudom mit mondott...fogászosok Ti biztos jobban tudjátok ezt. :) Lényeg a lényeg, hogy ne ijedjetek majd meg, ha úgy láttok meg a reptéren! :D De nagyon reménykedem, hogy annál azért hamarabb el fog múlni. Jó Éjt Mindenkinek! Sz.

Sziasztok fiúk, lányok és persze Tanár-társaink! :) Végre felfedeztem én is, hogyan kell ide írni. Úgyhogy most összeszedem gondolataimat, hogy megosszam Veletek, mennyire örültem a hírnek, mikor engem is "beválogattak". Emléxem, mikor szóbelin voltunk soron, utolsóként hallgattak meg a tanárok.. Élveztem a beszélgetést! Jó kedvem volt utána, s ha jól emléxem a nap is valahogy szebben sütött aznap. Ezután tudom siettem gyorsan, mert aznap utaztam el 10 napra Franciaországba síelni, amit a suli megengedett, hogy ennyi ideig távol legyek. (Nagyon köszönöm!!) :D Azt hiszem ennyi idő alatt az eredmény meg is született.. Csak én nem néztem az email-jeimet, mivel elfelejtettem, hogy hogyan fognak majd értesíteni. Franciából megérkezve az email fiókomban tömérdek mennyiségű levelet találtam, persze tipikusan telis-tele "fölös" üzenetekkel.. DE! Ott lapult Juba Nagy Ágnes email-je is. Megnyitottam és alig volt pár sor. Elolvastam egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, hatszor, hétszer... Leírhatatlan, mennyire örültem neki! :) Ekkor jöttem rá arra, hogy milyen nagy előnyt jelent, ha valaki egy saját idegen nyelvvel rendelkezik!

Nos, számomra még mindig hihetetlen ez az egész, hogy bekerültem,
és hogy részt vehetek ezen a hollandiai tanulmány úton.:) Amikor elolvastam az e-mail-t, amiben az állt, hogy bekerültem a szerencsés kiutazók közé, egyszerűen nem hittem a szememnek... De pár másodperc után hirtelen kitört belőlem a boldogság, és még azon a napom értesítettem minden közel álló ismerősömet - a kiutazás sikeréről:) Úgy gondolom, hogy ez egy igazán nagy lehetőség az élettől.
Ami kicsit rossz lesz, az az hogy ennyi ideig távol leszünk a szeretteinktől...:( de hát az is igaz, hogy egyszer adódik ilyen lehetőség az életben amit kár kihagyni:)
Most pedig...már csak napok vannak hátra indulásig:))) Elmondhatatlanul várom már hogy kiutazzunk, hogy szakmai tapasztalataimat bővítsem, hogy egy új országgal annak kultúrájával megismerkedhessek!

Szinte már csak 1 hét...
Hihetetlen, hogy repül az idő. Tisztán előttem van a kép, mikor a Tanár nő felhívott azzal a hírrel hogy mehetek Hollandiába.
Egy szép nyári nap volt, mikor a madarak csicseregtek az idő gyönyörű volt én pedig éppen dolgoztam. Nem lehetett volna felvenni a telefont, de én mégis megtettem. S utólag ezt egyáltalán nem bántam meg.
Miután meghallottam a remek hírt alig tudtam elhinni.
Annyira ki szerettem volna menni, és sikerült!
Rögtön felhívtam az édesanyám, és ő még talán nálam is boldogabb volt.
Most így pár nappal az indulás előtt is biztat, és segít mindenben, ahogy ezt teszik a barátaim is.

Mint mindennek ennek az utazásnak is két oldala van. A rossz csak az, hogy itt kell hagynom a szeretteimet.
Bár az az 1 hónap nem a világ vége.

KÉSZÜLŐDÜNK

Kulturális felkészítő - megalkotjuk Hollandiát

Prezentálunk

Figyelünk

KÉSZÜLŐDÜNK

Pszichés felkészítő

No akkor én is kiadom magamból az élményeket. :)

Kezdjük attól a bizonyos estétől, mikor megkaptam az e-mailt. Nem is tudom már... én csak szimplán az e-mailjeimet szerettem volna megnézni, de ebből egészen más lett. Megláttam, hogy bejutottam! Kicsit olyan érzésem volt miközben nyitottam meg az üzenetet, mint amikor a "minden negyedik NYER" feliratú csoki papírját hámozom le izgatottan, hogy most vajon nyerek még egyet vagy sem? Én vettem meg a negyediket vagy más? éééés igen! Nyertem még egy csokit! Jelen esetben ennél sokkal többet. :)

Többször el kellett olvasnom az üzenetet, mert azt hiszem elsőre nem jutott el az agyamig, hogy ez most konkrétan arról szól, hogy én mehetek Hollandiába. :) Az első dolog amit tettem, az az volt, hogy a konyhában nyugodalmasan főzőcskéző Anyukámhoz csörtettem le az emeletről. El sem tudom képzelni miket gondolhatott, hisz leginkább egy víziló csordához hasonlíthattam. :) Aztán elújságoltam neki a dolgot, és egy büszkeséggel teli "Juhúúú" hagyta el az ö száját. :) Izgatott lettem és muszáj volt felhívnom valakit, még valakinek tudnia kellett, hogy sikerült. Aztán, ahogy közeledünk most már egyre többen tudják, hogy jövőhéten irány Hollandia!! :)

BEKERÜLTEM A 2011-ES HOLLANDIA CSAPATBA!!!

Még ma is alig tudom elhinni! Azt hiszem én tudtam meg legkésőbb, hogy sikerült. Mikor beléptem az iskola ajtaján, Tanárnő egyből letámadott, hogy megkaptam-e az e-mailem, amit küldött nekem.

Eléggé megijedtem, azt hittem az ünnepséggel kapcsolatos elvárásait írta meg az osztály felé... elég lengén és tarkán öltöztem, rögtön azt gondoltam megorrol érte. :P Mondtam, hogy nem olvastam, mire halál komolyan azt mondta, akkor beszélnünk kell. :O Ajjjajjj... Gondoltam, vmit nagyon rosszul csinálhattam... de próbált megnyugtatni, azzal, hogy nyugi nem rossz dolog. Nah, asszem mondanom sem kell, még jobban megijedtem. Bevallom, rögtön átvillant az agyamon, talán a Hollandiás pályázatról van szó, de pár pillanatig mertem csak erre gondolni.

Az ünnepség előtt bejártam az egész iskolát, mert elvesztettem Tanárnőt a szemem elől és már a szívem a torkomban lüktetett, majd valahára belébotlottam. Félrehívott és megerősítette azt a pici reménysugarat, hogy kijutottam.

El sem tudom mondani, mennyire örültem. Alig akartam hinni a fülemnek, hogy tényleg, ez a buta kis ötlet nem is olyan butaság, valóban ezt akarta velem közölni.

Az érdekesség az egészben, hogy édesanyám, mintha tudott volna róla, úgy indított útnak aznap, hogy mit szólnék hozzá, ha megtudnám, hogy mégis mehetek Hollandiába. Mondtam neki félvállról véve az egészet, hogy Anya, erre esély sincs, ne is reménykedj, mert még ha ki is esett valaki, tartalékosok is vannak, szóval sehogy sem jutnék be...És ő azt mondta, nem olyan biztos az, sosem lehet tudni.

ÉS MEGÉREZTE!!!! Nem hiszem el!!!
Imádom Őt!!! Tudta!!! Nem tudom hogy csinálta, de biztos köze van hozzá. Ő az én kis boszorkányom!!! Úgymond " a falra festette az ördögöt".

Neki köszönöm leginkább a egészet, na meg azoknak, akik adtak nekem egy új esélyt! Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok jó élménnyel és tapasztalattal jövök majd haza, és akinek tudom, meghálálom! Bebizonyítom, hogy kiérdemeltem!

Az első dolog az volt, hogy ...

Vigyünk végre egy kis életet ebbe a blogba. 

Emlékeztek még rá, hogy milyen volt mikor megtudtátok, hogy sikerült, bekerültetek a csapatba és utazhattok Hollandiába? Kinek mondtátok el először? Mit csináltatok?

Mi egyre jobban izgultunk, ahogy közeledett a döntés napja, én nem mertem megnézni a Tempus honlapját, halogattam, reméltem Juba-Nagy Ágnes tanárnő bátrabb lesz mint én. Bátrabb volt, megnézte, majd felhívott és ugrándozott örömében. Székely Éva tanárnővel még a suliban voltunk, nem igen mertünk hinni a fülünknek, megrohantuk az első gépet és csuda tudja hányszor megnéztük az eredményeket, majd elkezdtük elhinni, hogy nyertünk. Nagyon-nagyon örültünk. Az első dolog az volt, hogy felhívtam az anyukámat. Aztán felhívtam Robot, aki szintén örült, majd elmondtuk mindenkinek, aki még bent volt a suliban. Azért azt hiszem megvártuk a hivatalos értesítést, mielőtt értesítettünk titeket.  

Mi ez?

2011. november 6-tól december 3-ig a budapesti Raoul Wallenberg Szakképző Iskola 14 tanulója szakmai gyakorlaton vesz részt Hollandiában. Ez a blog azért jött létre, hogy minden nap le tudjuk írni mi is történik velünk és a családunk, barátaink is olvasgathassák élményeinket. :)